Lost in Love; I. fejezet

január 29, 2019  

SZERELEMBE VESZVE

I. fejezet; A menedékház 

Nate combjai égni kezdtek a meredek emelkedőtől, de folytatta a mászást. Az éjszaka rohamosan közeledett, a levegő metszően hideg volt és havazás ígéretét hordozta. A hátára hajította csomagját, majd maga mögé nézett.
– Kezd kurvára hideg lenni, ember. – Kyle hátramaradva átölelte magát és megmozgatta a lábait. Annak ellenére, hogy a csomagja sokkal kisebb volt, leért egészen a derekáig.
– Menjünk vissza a terepjáróhoz és keressünk egy helyet, ahol meghúzódhatunk.
– Már nincs olyan messze – a bosszúság átjárta Nate vonásait és a düh megkeményítette a szavait.– Fejezd be a kibaszott nyafogást!
Kyle egy haragos pillantást küldött felé és megigazította a táskáját. Az előbbi nyávogással világossá tette, mennyire tapasztalatlan, mint „edzett túrázó”.
– Még mindig biztos vagy benne, hogy a jó irányba tartunk? – nyögött fel. – Mégis mióta nem jártál itt?
– Tudom, merre megyek. – Nate megrázta a fejét és ő is haragosan nézett barátjára. – Szinte egészen biztos, hogy ez a helyes út.
– Csak szinte?! – Nate fel–alá dörzsölgette a karját, miközben az ajkai szépen–lassan lilává sötétültek. – Úgy érted, nem 100%-ig vagy biztos benne? Mi lesz, ha teljesen felérünk, és nem lesz menedékház? Na, akkor mi lesz?
– Majd kitalálunk valamit – csattant fel Nate –, és most emeld a segged! Hamarosan besötétedik. Kyle felnyögött és meggyorsította lépteit.
– Amúgy miért is jöttünk ide?
– Abban reménykedtem… – Nate megállt és Kyle-ra nézett –, hogy egy kicsit kinevelhetek a nyafogós, városi ficsúr énedből, és visszahozhatlak a természetbe.
– Hát, végül is itt vagyok – a szarkazmus átáztatta Kyle szavait –, és azt hiszem, kifejezetten kedvelem a városi ficsúr énemet. A természet szívás.
– Akkora punci vagy. – Nate elfordult és folytatta a sétát.
– Mégis mit tudsz te a punciról? – gúnyolódott Kyle.
– Te kibaszott homó.
– Baszd meg.
– Fogadok, hogy imádnád – vigyorodott el Kyle.
– Azzal basztattál, hogy városi ficsúr vagyok, de… A nyakamat rá, hogy fantáziáltál már ennek a városi ficsúrnak a seggéről, ugye?
Nate megrázta a fejét és inkább az útra koncentrált, figyelmen kívül hagyva Kyle bosszantó megjegyzéseit. Tényleg városi fiú volt és egy igazi balfék, ha arról volt szó, hogy a szabadban is csináljanak valamit, mégis ő volt Nate legjobb barátja. A srác azóta tudta Nate-ről, hogy meleg, mióta tizennégy évesen Nate úgy döntött, hogy Kyle-tól szeretné kapni az első csókját, de a férfi legnagyobb bánatára, Kyle nem igazán lelkesedett az ötletért.
A fiú aznap egy hatalmas, fekete monoklival távozott, de legalább megkapta a kívánt csókót, még ha sokba is került neki. Ami sokkalta meglepőbb volt, hogy az aznapi kis akciója nem tette tönkre a barátságukat. A srác egyszerűen csak úgy tekintett rá, mintha valami megszállta volna Nate-et és ezzel lehetőséget kapott arra, hogy legyen a kezében valami, amivel bármikor piszkálhatja őt… Ahogy minden legjobb barát tenné egy ilyen helyzetben. Ezek után a „beszólogatás” a rutinjukká vált.
Kyle mindig azzal csesztette Nate-et, hogy homokos, ő pedig azzal vágott vissza, hogy nyafogós, városi ficsúrnak nevezte. És ez így volt jól.
– Csak szeretnéd, ha rólad fantáziálnék – motyogta Nate. – Higgy nekem, ha fantáziálásra vesztegetném az időmet, a srác milliárdszor dögösebb lenne, mint te, te kis vézna faszfej.
– Vézna? – horkantotta Kyle. – Vékony vagyok, nem vézna.
Kyle elvigyorodott és nagyokat fújtatott, amint utolérte Nate-et. A lélegzete gőzölgő füstre emlékeztetett a fagyos levegőben, és csomagja súlya teljesen lehúzta a karjait.
– Minden vézna srác ezt mondja – kuncogott Nate –, de még mindig tisztán láthatom a bordáidat és hidd el, baromi lelombozó látvány – vigyorgott Kyle-ra, Nate. – Szeretem, ha van mit fogni a pasimon.
Kyle felhúzta a szemöldökét mielőtt válaszolt.
– Hát persze… Tutira vettem, hogy szereted a húst a pasidon. Nate megint felkuncogott, értve a burkolt célzást.
– Kurvára igazad van, baby.
– Nem értelek titeket, buzikat. – Rázta meg a fejét Kyle. – Komolyan, hogy szeretheti egy srác jobban a faszt, mint a bigéket? Ennek baromira nincs értelme.
– Próbáltad már valaha? – Nézett át vállai felett Nate és Kyle-ra hunyorított. – Talán tetszene.
– Baszd meg! – Nevetett fel Kyle és Nate felé legyintett.
– Pont erről van szó. – Nate elvigyorodott, megfordult, majd elindult visszafelé az ösvényen és karjait hívogatóan Kyle felé tárva baljós hangon megszólalt.
– Állj át a sötét oldalra, városi ficsúr! Csatlakozz hozzánk!
– Menj a pokolba, te kibaszott tündér! Nate ismét elvigyorodott.
– Tom lelkész szerint épp oda tartok… De legalább élvezem az utazást.
A Kyle arcán elterülő széles vigyor egy kicsit megkopott Nate szavait hallva.
– Tényleg hiszel ebben a szarságban?
– Milyen szarságban?
– Hogy pokolra kerülsz.
Nate vállat vont majd tekintetét az ösvényre szegezve, ismét elindult.
– Talán.
– És ez egyáltalán nem zavar? – kérdezte komolyan Kyle. – Mármint a tudat, hogy talán pokolra jutsz?
– Nem tehetek ellene semmit – a könnyelműség eltűnt Nate hangjából.
– Ez van – vont vállat ismét. – Az vagyok, aki. Nem mintha sokat tudnék tenni ellene. Nincs értelme olyan dolog miatt aggódni, ami túlmutat rajtunk, helyette élvezzük ki, amíg tart.
A két férfi hosszú hallgatásba temetkezett, miközben a meredek ösvényen haladtak felfelé. Kyle ismét megigazította csomagját, és jó mélyre süllyesztette kezeit vastag kabátjának zsebében.
– Baszki, hideg van – morogta halkan, szemeit Nate hátára szegezve. A férfi erre csak dörmögött egyet és folytatta tovább a mászást.
– Ha! Megmondtam, hogy itt lesz!
Nate és Kyle kimásztak a fák takarásából, és meglátták az apró menedékházat, ami a sűrű, vastag, magas örökzöldek takarásában bújt meg. A hely teljesen elhagyatottnak és elfelejtettnek tűnt. A kis ház zsindely tetejét vastag zöldesbarna moha fedte, ami úgy tűnt, középen kicsit már besüllyedt.
A kiszáradt vadrózsa-bokor úgy ölelte körbe a kis tornácot, korlátot vonva köré, mintha halott ujjak lennének, a fű és a gyomok már egészen az ablak aljáig értek.
– Szép… – jegyezte meg csípősen Kyle. – Tényleg, mintha csak a pláza lenne. Most komolyan ezért jöttünk ide?
– Ne legyél már idióta. – Csapta vállon Kyle-t, Nate. – Nyomás.
Nate cammogva elindult az elhervadt füvön és gyomon keresztül a menedékház felé. Kyle először hezitált, de végül vonakodva követte a férfit.
Megállt és hátramaradt, amikor Nate fellépett a tornácra.
– Komolyan bízol benne, hogy ez a vacak megtart? – kérdezte Kyle habozva.
– Az egész kibaszott hely úgy néz ki, mintha bármelyik percben összedőlhetne.
Nate először tesztelte a tornác erejét, majd teljes súlyával ránehezedett a viharvert deszkákra.
– Stabil, mint egy szikla. – Mondta, de lába hirtelen áttörte a deszkát, amitől majdnem seggre esett. Pár pillanattal később Nate heves káromkodások közepette húzta ki a lábát a tátongó lyukból.
– Aha… – Húzta fel a szemöldökét Kyle. – Stabil, mint egy szikla.
Nate megragadta az ajtókilincset és elforgatta, de az ajtó be volt szorulva. Vállával nekifeszült, mire az ajtó kinyílt, és kitört egy darabot az ajtókeretből, ahogy beesett a házba.
– Ó, Istenem! – nyögött fel Kyle, behunyta szemeit és megrázta a fejét. – Mégis mi az Istenért engedtem, hogy belerángasson ebbe a szarba?!
– Húzzad befelé azt a nyivákoló seggedet! – ordította ki Nate a homályos, árnyékba burkolózott ház mélyéről.
Kyle megint felnyögött, óvatosan fellépett a tornácra, minden egyes deszkát megnyomkodott a lábával, figyelve, hogy elbírják-e a teljes súlyát, mielőtt rájuk nehezedne. Átugrotta a Nate által „készített” lyukat és belépett a menedékházba. Azonnal felhúzta az orrát a halványan terjengő bűztől, ami erősen átjárta a szobát.
– Istenem, valami megdöglött itt?!
– Valószínűleg. – Nézett körbe Nate. A hely teljesen elbaszott volt.
Tudta, hogy egy idő után talán kicsit lelakott lesz, de erre még ő se számított. A szoba közepén egy öreg faasztal volt, ami átnyúlt a konyhába, ahol a szintén fából készült konyhaszekrény lapja már rémesen elhasználódott a többszöri vadászidények alatt rajta darabolt őzek és jávorszarvasok miatt, és mostanra egy vékony réteg moha is bevonta.
– Most csak kibaszottul szórakozol velem, ugye? – Nézett Kyle, Nate-re. – Nem maradunk itt.
– Kukkants ki, haver. – Biccentett Nate a nyitott ajtó felé. – Már majdnem besötétedett, és a kicsi, fehér izék is elkezdtek esni. Tudod, azok nem bolyhos pamutdarabkák, tesó.
Nate belépett a szomszédos szobába, ahol a kis kőkandalló előtt egy öreg, díszesen faragott fatároló állt még mindig megrakodva az apóra vágott tüzifával. A kandallóval szemben két házilag készített ágy kapott helyett régi, vékony, huzat nélküli matracokkal.
Nate odament az egyik ágyhoz és rádobta a csomagját. A hirtelen súlytól sűrű por kezdett szállingózni a szobában, amit Nate a kezével hessegetett el és köhögött egy kicsit.
– Basszus – nyögött fel Kyle, behunyta a szemét és megrázta a fejét.
– Szívjad csak. – Nate leszedte hálózsákját a csomagja tetejéről.
– A városi élet igazi puncivá tett. Szokj hozzá a kemény dolgokhoz.
– A keménység csak egy dolog – Kyle vonásait átjárta az undor, ahogy körbenézett –, de ez valami kibaszott undorító.
– Aha, aha. Tökmindegy. – Motyogta Nate és a másik ágy felé biccentet. – Aludhatsz azon az ágyon. Kyle lecsúsztatta válláról csomagját, levágta a földre és az ágyra meredt.
– Inkább egész éjjel fent maradok, minthogy ezen a valamin aludjak. – A fiú farmerja zsebébe süllyesztette kezét, és borzongva megmozgatta a lábát. – Biztosan tele van bogarakkal és pókokkal. Nate a srác felé fordult és sötét pillantást vetett rá
– Aww, a kicsi Kyle csak nem fél a pókoktól?
– Baszd meg, ember. – Morogta Kyle és elkezdett táncolni, hogy elűzze a testét átjáró hideget. – Ez teljesen jogos félelem. Ijesztő kis köcsögök.
Nate felkuncogott és megrázta a fejét.
– Édes Istenem, mi történt veled?
– Ezt meg hogy a faszba érted? – Csattant fel Kyle. – Sose szerettem a pókokat. És ne akarj átbaszni, mert te se.
– Ja, ötéves koromban, de most már nagyfiú vagyok – vont vállat Nate.
– Baszki. Tök nyolc.
– Kyle megforgatta a szemét és szétnézett a sötétedő szobában.
– És mi lesz a világítással? Az elemlámpák nem tartanak ki egész éjszaka.
 – Majd tüzet gyújtok – mondta Nate, úgy gügyögve Kyle-nak, ahogy a gyerekekhez szokás. – Tudom, hogy a sötéttől is félsz.
Kyle felmordult, szétnézett, majd leguggolt a táskájához. Kinyitotta, kotorászott kicsit és kivett egy üveg Jack Daniels-t.
– Aww, egyedül ezzel lehet elviselni ezt az istenverte lukat.
– Mi az? – kancsalított Nate a sötét szobában.
– Egy kis JD. – Vigyorogta Kyle, lecsavarta a kupakot, meghúzta az üveget és oldalra nézett, amikor hirtelen erős fénysugár villant fel mögötte.
– Mi a fasz, ember?
– Jack-et hoztál magaddal? – szűrte a fogai közt Nate. – Még mindig ezt a szart iszod?
Kyle megnyalta az ajkait és visszacsavarta a kupakot. –
 Mi van? – Rakta vissza az üveget a táskába. – Most már innom se szabad? Ki vagy te, a kibaszott apucim?
Nate megfagyva bámult rá a sötétségen keresztül, majd hangos kuncogásban tört ki.
– Mi az? – kelt fel Kyle.
– Semmi csak… – motyogta Nate még mindig vigyorogva –, vegyél vissza kicsit abból a hatalmas szádból, oké?
– Miért?
– Ezt tényleg kérdezned kell? – Meredt rá Nate, felhúzva egyik szemöldökét. Kyle vállat vont, majd elvigyorodott.
– Talán nem kedveled a „vad Kyle-t”?
– Hát, nem igazán… – Nate az ágyon hagyta a csomagját és a kandalló elé guggolt. Az elemlámpáját használva talált néhány öreg újságpapírt a fatároló oldalába tömve, összegyűrte őket és bedobta a kandallóba.
Összeszedett pár darab tüzifát, letépte róluk a kiszáradt kérget, ami gyújtósként szolgált, hogy a tűz minél előbb lángra kapjon, majd az apró száraz fadarabokat is rávágta a tűzre. Pár perccel később a tűz fellobbant, fényével bevilágítva az aprócska szobát. Nate önelégülten vigyorgott Kyle-ra.
– Nem is örülsz, hogy van egy hegylakó homokosod, aki gondoskodik rólad?
– Bassza meg. – Kyle a lángok elé térdelt és elkezdte melengetni a kezeit. – Ha nem lenne ez a hegylakó homokos, nem is lennék itt.
– Igazán szívesen – kuncogta Nate.
– Jól van, hegyi ember, sikeresen tüzet gyújtottál. Na de, mit fogunk enni? – kérdezte Kyle komolyan. – Kibaszottul éhezem. Mondd, hogy hoztál magaddal kaját.
Nate Kyle-ra mosolygott és megrántotta a vállát.
– Megkereshetjük, ami megdöglött – bármi legyen is az – és nyílt lángon megsüthetjük.
– Mekkora beteg köcsög vagy – kuncogott Kyle.
– Ja. Hát a köcsög igaz – nevetett fel Nate és az ágy felé fordult –, mondjuk a beteg is.
Kyle hangosan nevetni kezdett és egyetértve bólogatott.
– Amúgy de, hoztam magammal, szóval ne parázz.
– De nem egy rakat buzi-kaját, ugye? – Dörzsölgette kezeit Kyle a tűz előtt. Nate ismét felkuncogott, mielőtt válaszolt volna.
– Lehet, hogy homokos vagyok, de te élsz Álomországban, ahol mindenféle buzi-kajával tömnek. A tíz méteres körzetébe se mennék, azoknak a szaroknak. Kyle ezen felhúzta magát és durcásan félrenézett.
Nate kicipzározta táskáján a külső zsebet és kivett egy szárított hússal teli sínzáras tasakot. Visszafordult a kandalló felé, leült és háttal nekidőlt a meleg köveknek. Kyle csillogó szemekkel pillantott rá, amikor kinyitotta a tasakot, kivett pár szelet húst és odanyújtotta neki.
– Mi ez?
 – Szárított marha, te barom – mondta Nate. – Mégis mit hittél, micsoda?
– Tudom, hogy mi a fasz ez. – Vette el a szárított hús szeleteket Kyle. Harapott az egyikből egy kicsit, és erősen rágni kezdte a falatot. – Úgy értettem… tényleg ezt hoztad magaddal? Komolyan ez az elképzelésed a kajáról?
Kyle szinte tépte a fogaival a darab húst, míg Nate óvatosan harapott belőle egy-egy darabot, és úgy tűnt, sokkal könnyebben rágja meg.
– Ez nem buzi-kaja – vigyorogta –, és legalább az éhezéstől megmenekülsz.
Egy újabb falatot harapva, Kyle értelmetlenül mormogott a bajsza alatt.
– A fa eléggé száraz – mondta Nate két falat között. – Talán nem fog egész éjjel kitartani.
– Mi van?
– Nem fogunk halálra fagyni – biztosította Kyle-t, Nate –, de lehet, hogy ez is egy tipikus szarrá fagyós éjszaka lesz.
– Nagyszerű… – morogta Kyle. – Kibaszottul utálom a hideget, pont ezért élek Dél-Kaliforniában. Kösz szépen, hogy elrángattad a seggem a te kis téli csodaországodba.
– Hmm… Ha túlságosan fáznál… összebújhatunk. Összecipzározhatjuk a hálózsákjainkat – vigyorogta Nate.
– Baszki – borzongott meg Kyle és felnevetett. – Tartsd csak a homokos segged a saját hálózsákodban.
– Csak egy lehetőség volt. – Vont vállat Nate. – Talán érdemes lenne egy picit megfontolni.
– Aha, persze. – Csak mondom. – Vágom. Hallottalak! – Csattant fel Kyle élesen, mire Nate felhúzta a szemöldökét. – Mi van veled? – kérdezte. – Csak szopattalak. Mitől kaptad fel a vizet hirtelen? – Semmiség. Hagyjuk – morogta Kyle. – Csak… mostanság nem vagyok valami jó passzban, oké? – Én kérek elnézést. – Rejtette állát kabátja gallérjába Nate. – Legközelebb a városban hagyom a nyafogós seggedet. – Aha, kösz szépen. Nagyra értékelem. – Kibaszott punci – dörmögte Nate hangosan. – Faszszopó. Nate lassan Kyle felé fordult és higgadtan ránézett. Kyle tartotta a szemkontaktust, és szúrósan nézett Nate-re, majd mindkét srácból kitört a nevetés. – Most megfogtál – vigyorogta Nate. – Basszus – rázta meg a fejét Kyle, vigyorogva. – Miért nem tudok haragudni rád? Elrángattál erre az Isten háta mögötti helyre, még a seggem is szarrá fagyott miközben ezer mérföldet gyalogoltattál le velem a kibaszott hegyekben, hogy végül egy lerobbant kalyibában töltsük az éjszakát. Most helyben szét kellene rúgnom a segged ezért. – Mintha képes lennél rá… – vigyorgott Kyle-ra, Nate. – Emellett nem mintha akkora segged lenne, hogy megfagyhasson, szóval fejezd be a panaszkodást. – Baszd meg – mondta Kyle. – Nagyon jó seggem van, kérdezd csak meg a cicákat a tengerparton. – Egy csajt kérdezzek meg? – Feszült meg Nate. – Haver, egy lány sose tudja rendesen megítélni, hogy egy srácnak jó segge van-e. Túl elfoglalt azzal, hogy a srác az ő seggét nézze. Csak egy másik srác döntheti el, milyen „minőségű” a feneked. – Nekem nyolc, Köcsög Kapitány. Úgyse mutatom meg neked a seggem – nevetett Kyle. – Nem is kell. Így is tudom, hogy nem valami nagy szám. – Persze, persze. Majd el is hiszem, Tudom, hogy beindulsz tőle. – Kuncogta Kyle és megrázta a fejét. – Álmaidban, haver. – A te álmaidban. Nate felnevetett és figyelte, ahogy Kyle a kandalló másik oldalára ül, majd beletemetkezik a kabátjába. A probléma pusztán annyi… hogy Kyle-nak igaza volt. Ő volt a nagybetűs pasi Nate álmaiban, az egyetlen, akiről mindig is fantáziált. Azon a napon, amikor tizennégy évesek voltak és Nate megcsókolta őt, ott és akkor már tudta, hogy szerelmes Kyle-ba és mindig is szerelmes lesz belé. De Kyle nem olyan, mint ő. Megrögzött heteroszexuális és Nate ezzel tisztában volt. Nem akart a kukába dobni egy fantasztikus barátságot azzal, hogy elmondja a srácnak, szereti őt, és úgy vágyik rá, ahogy soha, senki másra. – Holnap – mondta halkan Nate –, amikor visszatérünk a civilizációba… Elkészítem neked a legnagyobb, legkirályabb reggelit, amit valaha ettél. Bocsánatkérésként ezért a szar kirándulásért. – Ne már, ember. Nem is annyira szar. – Mosolyogta Kyle, arcát még mindig kabátjába temetve. – A faszt nem – nevette Nate. – Oké, talán tényleg az – kuncogott Kyle, majd felemelte a fejét és Nate-re nézett a vibráló lángokon keresztül –, de veled vagyok, ember, és te képes vagy még a legszarabb kirándulásokat is szórakoztatóvá tenni. – Ezzel most azt mondod, hogy jólérzed magad? – Lehetne rosszabb is. – Vont vállat Kyle és Nate-re vigyorgott. – Hogyan? – Igazából nem tudom, de mindig lehetne rosszabb is, nem? – nevetett Kyle. – Gondolom… – Úgy értem, akár tűz nélkül is itt ragadhattunk volna, és akkor oda kéne bújnom a zamatos seggedhez, hogy melegen tartsam magam – bámult Nate-re, vigyorogva. – Na, az tényleg rossz lenne. – Aha… – Szorította össze ajkait Nate és elmosolyodott. – Ne gyerekeskedj, városi ficsúr. Tudom, hogy imádnád. – Talán, ha lennének melleid. – Vannak melleim – vigyorgott Nate. – Basszus – kuncogott Kyle. – Tudod, a kicsit puhább és gyurmázható fajtát szeretem. – Hát persze. – Vont vállat Nate. – Nem tudod, mit hagysz ki, tesó. Semmi sem fogható ahhoz, amikor egy srác mellkasát szopogatod. A kijelentésre Kyle csak nevetett. – Ami azt illeti, össze se lehet hasonlítani azzal, amikor szopod a srác– – Ó, basszus! Fogd már be! – kiáltotta Kyle. – Túl sok infó! Nate ismét nekidöntötte fejét a kandallónak és embertelenül hangosan röhögni kezdett, majd kitörölte szeméből a könnyeket és megrázta a fejét. – Ó, Istenem, de könnyű téged felhúzni. – Aha. – Vigyorgott Kyle, kinyújtotta kezeit, megragadta a táskáját és kivette az üveg Jack-et. Nate-re nézett, majd rákacsintott. – Ne is álmodj róla, baby. Nate kuncogott és lejjebb hajtotta a fejét. Ne is álmodj róla, baby. Pedig dehogynem álmodott róla… Sokkal többször, mint azt valaha is beismerné Kyle-nak. Szavazz a fejezetre!